Kedves Télapó!

Télapó a kályha előtt hintaszékben üldögél.
Pattog a tűz, lobog a láng, szétárad a melegség.
Odakint a hideg tombol, fú a szél, hóförgeteg.
A tél táncától még az ablaktábla is megremeg.

Télapót ez nem zavarja, megszokta már réges-rég,
olvasgatja figyelmesen a sok kisgyerek levelét:

Kedves Télapó!
Én jó kisgyerek voltam.
Ugye, láttad gömböcskédben,
hogy mennyit tanultam?!
Sok-sok ötös, és piros pont,
felsorolni sem tudom!
Az írásom mint a gyöngy,
… hisz éppen azt olvasod!
Anyukámnak is segítek,
csak nem vasárnap délelőtt.
Nekem is kell egy kis idő
a tévékészülék előtt.
Na, de nem is azért írok,
hogy fényezzem magam!
Ajándékokat szeretnék,
tudod Télapó? És sokat!
Kell nekem egy sírós baba,
meg egy alvós is talán…
Akarok egy játék mackót,
és egy élő kiscicát!
Hozzál nekem mesekönyvet,
kifestőt, és ceruzát,
Hozzál egy új pöttyös labdát,
mogyorót, és mandulát!
Kéne roller, görkorcsolya,
rózsaszínű, ha lehet.
Ja, és azt se felejtsd el, hogy
a csokit is szeretem!

Télapó sztrájkol

Télapó a laptopjáról a Facebookot böngészte.
Úgy döntött, az idei felhajtáshoz nincs kedve.
Letöltött egy alkalmazást, szűrt, keresgélt, rendezett.
Akkora az adatbázis, hogy a processzor már sercegett.
Meglett végül a két lista: Jó gyerek és rossz gyerek.
Ez alapján küldte most ki ő is az e-levelet.
Csatolmányként ment a virgács, és persze a játék is!
Ezt hozta a modern világ, itt már minden virtuális.
Úgy tűnik, hogy legtöbb ember itt éli az életét,
Így esett, hogy a Télapó is élvezte az estéjét.
Nem kell végre lótni-futni, hajtani a szarvas szánt,
Nem kell keskeny kéményeken átpréselnie magát.
Nem kell a sok nehéz zsákot húzni, vonni, cipelni.
Elég már a laptopján néhány gombot megnyomni.
Le van tudva a mikulás, jövőre sem lesz másképp!
Így jár, aki elfeledte, hogy a világ még mindig él.

Békás

Béka bácsi, Béka néni az életét vígan éli
Békaváros bugyrain.
Gyermek is van: Béka bébi.
Babakocsi nem jár néki.
Mégsem bömböl, nem brekeg.
Ringatják a levelek.
Lapulevél a hintája,
így is boldog békasága!

Télapó

Télapó a játékgyárban játékok közt válogat.
Van ott minden, ami csak kell: kisautó, kisvonat.
Várják már a kisgyerekek, és a nagyok is talán,
Akkor is, ha nem hiszik, hogy létezik a mikulás.

Ablakokba kikerül a fényes csizma és bakancs,
kerül bele sok ajándék, néha virgács is akad.
Egész évben listát vezet, ki a jó és rossz gyerek,
Vigyázz arra, hogy a neved a jó listán legyen.

Este, mikor útnak indul, a gyerekek már alszanak.
Szán repíti házról házra, szarvaspaták izzanak.
Gyorsan kiürül a puttony, és a játékokkal teli zsák,
Sok kis gyerek kérdi reggel: Mit hozott a mikulás?

Közeleg a Húsvét

Kertek alatt jár a Tavasz,
vele van a Húsvét.
Nagy munkában vannak
ilyenkor a Nyúlék.

Rohangálnak föl s alá:
Hol az ecset, festék?
Szerencse, hogy tojásokat
ígértek a Tyúkék.

Minden együtt: csapat, kellék,
indulhat a munka!
Ember legyen a talpán,
ki e sok tojást széthordja!

Mézike

Mézike, a mézeskalács,
életre kelt sütés után.
Álmainak netovábbja,
hogy feljusson a fenyőfára.
Gyúrták, nyomták, dögönyözték,
forró tűzön megsütötték.

Lebarnulva, s keménykedve
pihegett a nagy tepsiben.
Gőzölögve várta sorsát,
hogy az arcát megrajzolják.
Széles mosoly, nagy kerek szem,
kalácsunknak arca is lett.

Kéz nyúlt felé, örvendezett:
Végre! Végre, észrevettek!
Visznek engem fel a fára!
Végre, végre valahára!
Állj meg fiú! Hé, mit csinálsz!
– kiabált a mézeskalács.

Addig-addig kapálódzott,
míg végül a földre hullott.
A kisfiút ez nem zavarta,
fölkapta és szétharapta.
Így esett, hogy Mézi álma
szétmálott egy gyerekszájban.

Lila medve

Lila medve, lila medve,
a medvének jó a kedve.
Jó, hogy jó a medve kedve,
mert bundája be lett festve.

Tegnap ő még barna volt,
barna földön barna folt.
Keseregve tekergett,
s meglátott egy tehenet.

Felcsillant a medve szeme,
nem lesz többet kedve szegve!
Ha a tehén lehet lila,
Akkor ő is! Nincs itt hiba!