Kedves Télapó!

Télapó a kályha előtt hintaszékben üldögél.
Pattog a tűz, lobog a láng, szétárad a melegség.
Odakint a hideg tombol, fú a szél, hóförgeteg.
A tél táncától még az ablaktábla is megremeg.

Télapót ez nem zavarja, megszokta már réges-rég,
olvasgatja figyelmesen a sok kisgyerek levelét:

Kedves Télapó!
Én jó kisgyerek voltam.
Ugye, láttad gömböcskédben,
hogy mennyit tanultam?!
Sok-sok ötös, és piros pont,
felsorolni sem tudom!
Az írásom mint a gyöngy,
… hisz éppen azt olvasod!
Anyukámnak is segítek,
csak nem vasárnap délelőtt.
Nekem is kell egy kis idő
a tévékészülék előtt.
Na, de nem is azért írok,
hogy fényezzem magam!
Ajándékokat szeretnék,
tudod Télapó? És sokat!
Kell nekem egy sírós baba,
meg egy alvós is talán…
Akarok egy játék mackót,
és egy élő kiscicát!
Hozzál nekem mesekönyvet,
kifestőt, és ceruzát,
Hozzál egy új pöttyös labdát,
mogyorót, és mandulát!
Kéne roller, görkorcsolya,
rózsaszínű, ha lehet.
Ja, és azt se felejtsd el, hogy
a csokit is szeretem!

Télapó sztrájkol

Télapó a laptopjáról a Facebookot böngészte.
Úgy döntött, az idei felhajtáshoz nincs kedve.
Letöltött egy alkalmazást, szűrt, keresgélt, rendezett.
Akkora az adatbázis, hogy a processzor már sercegett.
Meglett végül a két lista: Jó gyerek és rossz gyerek.
Ez alapján küldte most ki ő is az e-levelet.
Csatolmányként ment a virgács, és persze a játék is!
Ezt hozta a modern világ, itt már minden virtuális.
Úgy tűnik, hogy legtöbb ember itt éli az életét,
Így esett, hogy a Télapó is élvezte az estéjét.
Nem kell végre lótni-futni, hajtani a szarvas szánt,
Nem kell keskeny kéményeken átpréselnie magát.
Nem kell a sok nehéz zsákot húzni, vonni, cipelni.
Elég már a laptopján néhány gombot megnyomni.
Le van tudva a mikulás, jövőre sem lesz másképp!
Így jár, aki elfeledte, hogy a világ még mindig él.